Archive for the ‘ memories ’ Category

mert szeretem és mert fejlődni akarok, csak hagyják (part I)

sokat gondolkodtam, hogy irjak vagy sem…es hogyan is irjam…de vegul ugy dontottem, olyan lesz, amivel nem hazudok magamnak…kezdesbol ekezet sem lesz…nincs kedvem hozza, es egyebkent is…nem erdekel, hogy ki es mit gondol errol a temarol…en igy szeretnem csinalni, es igy is fogom.

care

3 het mulva egy hosszu fejezet vegehez erek, teli sok-sok boldog idovel, sikerekkel, szomoru pillanatokkal es csalodassal, volt benne szemelyes pillanat, de ahogy igy vegig tekintek az elmult 8 evre, igazat kell adjak a barataimnak (mar amennyi maradt), hogy az egyetemnek es a munkamnak eltem…es igen ezert is minden siker es csalodas nagyreszt ehhez kapcsolodik…de lassuk, hogy jutottam oda, hogy megirjam ezt az egeszet.

2004.

soha nem mondtam ki, vegig se gondoltam igazabol, de ha nincs Szőcs Lehel, akkor en ma nem irom ezt a bejegyzest, es soha nem is koszontem meg igazan..ugy hogy most KOSZONOM! Megismertem egy vilagot, ami megfogott es magaval ragadott, olyan emberekre talaltam, akiket tisztelni tudtam azert amit csinalnak, a hozzaallasukat es mindenek mellett egy csapatot lattam, aminek en is a resze lehettem.

2006.

es valahol itt kezdodik az igazi tortenet. uj varos, uj emberek, hihetetlen lelkesedes, egy masik csapat, aki megakarta valtani a vilagot…es a magunk modjan, meg is tettuk. es ugy gondoltuk hogy a lelkesedesunk semmi es senki nem tudja letorni. Az onkentessegbol maximalisan teljesitettunk, legalabbis en ugy gondolom. megismertunk sok uj embert, aki kedves volt velunk, aki segitett nekunk, aki bevezetett egy masik vilagba…amit en mar igaz ismertem valamennyire…de jo volt, izgalmas volt…es elindult valami, belelattunk egy olyan vilagba, ami erdekelt, ami izgalmas volt es vegulis lattuk egy reszet az egyetemen tanultaknak. Buszkek voltunk a munkankra es sok uj igaz baratsagot kotottunk, ami a mai napig megvan es ezert nagyon halas vagyok.

2007-2012

5 ev alatt sok minden tortent, igazabol azt sem tudom honnan kezdjem…lehet nincs is szukseg ra. Olyan vilag volt ez, amiben megtalaltam azt, ami erdekel, amivel foglalkozni szeretnek, es vegulis amivel foglalkozom. Az elejen nem gondoltam, hogy pontosan mi lesz szamomra a legkedvesebb dolog, de lam…meg valamennyire ertek is hozza…es igazabol ez csak most derult ki szamomra par hete, amikor probaltam feedbacket szerezni a munkamra. Igen…nem nagyon voltak face-to-face kiertekelok…igazabol soha nem volt egy rendes kiertekelo, csak egy felszines, altalanos, kozos ertekelo es koszonom. Es en ma este ezen fogok valtoztatni, ha mar megengedhetem magamnak. Ugy gondolom, hogy ennek a csapatnak es nekem is szuksege van arra, hogy tisztan lassa a helyzetet, tudja hogy mit rontott el, hol kell javitani es mi az amit meg kell tartani, mert jo. Szerettem volna en is kapni ilyeneket, de nem jott ossze…mindig csak haterbol, sok sok ido elteltevel derultek ki dolgok. Akkor ezeket igazsagtalansagkent eltem meg, ma mar latom, hogy egyszeruen nem volt fontos.

Az elmult evekben sokat tanultam, minden egyes kaland, amire vallalkoztam megerte. Megerte, mert sok idot toltottem otthon, a csiki kis vilagunkat probaltuk jobba tenni, megismertem az embereket, a gondolkodasukat, a problemaikat, a kulonleges helyzeteket. Megerte, mert volt otthon egy csapat, ami egy egesz megyet magaba foglalt…egy csapat, akire lehetett szamitani, aki egysegkent mukodott…es vegulis 2004-ben itt kezdodott minden:) Sokan voltak es vannak ma is, akik elitelnek azert amit csinalok, beraknak egy fiokba, ahonnan soha nem is fognak kivenni, de most mar nem erdekel…ugy gondolom, hogy ok sokkal inkabb egy dobozban elnek, amit viszont en mar nem akarok kinyitani…nincs ertelme a vitanak. De erdekes modon, sokan kozuluk most velem egyutt ugyanazert a csapatert dolgoznak…bar szamomra sokuk nem hiteles, de lam-lam…az ido mennyi mindent meg tud valtoztatni…

Ennyi ido alatt, legyunk oszintek sok mindent latsz, tapasztalsz…szemely szerint az igazsagtalansagot nehezen viselem, azt hiszem semmit nem viselek nehezebben, mint ezt…es minel jobban beleeled magad, minel tobbet dolgozol, minel jobban akarsz teljesiteni, minel jobban hajt a kozos cel, annal jobban fajnak az apro megjegyzesek, annal jobban bant a tehetetlenseg, es az hogy nem vegezheted a munkad, ahogy szeretned, de nem erdekel, mert van egy csapat akivel akiert dolgozol. Aztan ra kell gyere, hogy senkit nem erdekel, hogy te hogy vegzed a dolgod, csak meg legyen es rendbe legyen, senkit nem erdekel, hogy szukseged van ertekelesre, es mindenki hallgat, mikozben tudja, hogy kihasznaljak a lelkesedeset, a tenniakarasat. En ugy latom, hogy sokan vagyunk ugy, hogy nem azt csinaljuk, amihez a legjobban ertunk, mert egyszeruen nem ugy alakult, es mert nem a kvalitasod alapjan iteltek meg regen…vegulis mindegy…ezen meg tul tesszuk magunk…es vegezzuk a dolgunk…igaz a lelkesed mar nem akkora, de meg mindig ott van az a csapat, aki hihetetlenul jol dolgozik egyutt…mindent megtud oldani, talalekonyak es kiegeszitik egymast. Ezek voltunk mi. Aztan, nem tudom mi oknal fogva, nem is erdekel, es most mar teljesen mindegy is, fokozatosan kulon-kulon csapatba kerultunk, es fokozatosan alabb hagyott a hangulat…neha meg, amikor csak magunkba dolgozunk, akkor van valami abbol a regi hangulatbol…es nem, nem erzem magam hibasnak, es mast sem hibaztatok…ilyen a rendszer…de amikor a baratsagokrol van szo, akkor azert meg fajhat, nem?

Most nem tudom tovabb folytatni, mert szeretnem megtisztelni a csapat munkajat azzal, hogy egy rendes kiertekelot tartunk, ahol beszelhetnek arrol is, hogy mit gondolnak rossznak, es igen ahhoz is hozzaszolhatnak, hogy mi nem mukodott jol a menedzsmenten belul…legalabb egymas kozott legyunk kepesek megbeszelni a dolgokat! De valoszinuleg ez az elso resz is azert szuletett, mert vannak bennem dolgok, amikre nem keritett senki idot es energiat hogy meghallgassa…folyt.kov.

agica over and out

John Lewis – Always a Woman

Creative agency: Adam & Eve
Creative team: Ben Tollett, Emer Stamp, Steve Wioland, Matt Woolner
Director: Dougal Wilson, Blink

Nike – Write the Future

Creative agency: Wieden & Kennedy
Creative team: Stuart Harkness, Freddie Powell
Director: Alejandro González Iñárritu, Independent Films / Anonymous Content

for you and the family…and because she deserves it!

In memoriam Molnár Éva


Gyászol a csíki, az erdélyi és a romániai sportvilág, alig 51 éves korában elhunyt Molnár Éva testnevelő tanár, sokszoros válogatott, bajnok és csúcstartó gyorskorcsolyázó. A háromgyermekes édesanyát 2010. december 30-án szólította el a Fennvaló, és szerdán, január 5-én délután helyezik örök nyugalomra a csíkszeredai, Kalász negyedi temetőbe. Az alábbi szöveg a temetőben elhangzó búcsúztató.

Drága Évi, Kedves edzőtársunk!

Szokatlan most Veled kapcsolatban ez a szomorú pillanat, a nagy tömeg, a fekete kabátok sokasága a fehér hóban, s hogy búcsúzásra hívtál ide minket. Felkészületlenül érintett mindannyiunkat a kemény valóság, hogy elmentél örökre. Nehezen jönnek most a szavak, mert nem tudjuk feldolgozni azt a tátongó nagy űrt, ami itt marad mögötted, nem tudunk múlt időben beszélni Rólad, nehéz azt mondani „voltál” arról, akit pár napja még mosolyogva láttunk az utcán.

Szokatlan ez a mély szomorúság Veled kapcsolatban, mert sohase láttunk szomorúnak Téged. A korcsolyázás évei alatt is Te voltál a derű, a viccmondás, a jókedv központja. Hoztad a fényt, a melegséget közénk. A betegséget is mosolyogva vitted, ezért gondoltuk azt, hogy túl vagy a nehezén, hisz visszajöhettél tanítani.

Szokatlan nekünk ez a mély szomorúság Veled kapcsolatban, így télen, mert az együtt töltött legszebb emlékeink ehhez az évszakhoz tartoztak. A kemény edzőtáborok, színes versenyek, ellenfelek, pajtások, jéghez, hóhoz egymáshoz kötöttek minket, összekötöttek a téllel. A nagy hidegek csontra fagyott körei, melyeket úgy róttunk sorban, egymás hátába bújva ilyentájt, éveken keresztül, mintha a világ azért lenne, hogy korcsolyázhassunk benne.

Köreidet szépen futottad más nagyobb pályákon is, az életben az iskolában, testnevelőként, édesapád példáját követve, s ha az állandó változások úgy jöttek a rendszerbe, hogy óráidat összevonták, menned kellett egyik iskolából a másikba, a harmadikba, negyedikbe. Te pedig mentél mosolyogva, elegánsan, zokszó nélkül, tanítottál ott, ahol éppen szükség volt Rád. Ezért mondhat most magáénak több iskola, sok kollégád, mert mindenkivel megkaptad a szót, nem sajnáltad az időt egy-egy jó beszélgetésre. Bárhol voltál, kellemes és vidám volt a légkör melletted.

Ezért is szokatlanul nehéz a mély szomorúság most amikor, hirtelen bezárultak a földi körök, rövidebb lett egy hosszú táv nagy futama, mert elszólítottak közülünk. Menned kellett, felsőbb iskolákba, égi pályákon siklani, más dimenziókba, ahol más törvények vannak, melyeket mi még nem ismerhetünk, csak azt tudjuk, hogy ott már nincs fájdalom, csak szabadság, béke és szeretet.
Marad velünk, a kedvességed, elegáns modorod, jó kedélyed s a mosolyod.
Ezekkel a gondolatokkal, búcsúzunk Tőled, próbálunk elengedni Téged, Égi segítőid pártfogoljanak utadon! Nyugodjál békében!

A gyorskorcsolyázók nevében: Bogdán Emese

Röviden pályafutásáról

Molnár Éva a korcsolyázást édesapjával Molnár Antal testnevelő tanárral és korcsolya edzővel kezdte 1970-ben a csíkszeredai sportiskolánál, majd 1975 -ig ugyanitt Tasnádi Mária edzővel készült. 1975-78 között a Csíkszeredai Sportklub versenyzője volt, majd 1979-82 között a bukaresti Testnevelési Főiskola színeiben edzett és versenyezett, Lăzărescu Dan edzővel. 1976 és 82 között ifjúsági és felnőtt válogatott volt, 9 országos csúcs, 7 bajnoki cím fűződik nevéhez, minden korosztályban bajnok volt. Az 1979-es csíkszeredai nemzetközi verseny 3. helyezettje.

A cikk az alábbi címen található:
http://szekelyhon.ro/news/news/13330/in-memoriam-molnar-eva.html

Ne zárkozz el…

merry christmas:)

Kommunikációs Napok 2010!

A következő hét LEGprogramja: Kommunikációs Napok 2010!

A kommunikációs napok előadóiról itt találtok részletes infokat: előadók. Az előadásokon szó lesz Románia brandingről (Kádár Magor), a reklámalkotás szépségeiről (Bujtás Attila), a médiaüzenetek és evészavarok közötti összefüggésekről (Forgács Attila), valamint a webvilág kognitív következményeiről (Pléh Csaba).

Részletes program itt: Kommunikációs Napok 2010 Program!

JELenléted nem JELentéktelen! Légy JELen!

 

sípályatérkép azoknak, akik a télen nem külföldön akarnak sízni:)

Sízzetek itthon/otthon:) én majd max. csak nézem:)

Részletes infokat itt lehet találni: http://www.hargitahegyseg.ro/

sometimes I wish…

“Sometimes I wish I could just be a little kid again. So when life gets tough you can just play pretend. I wanna go back to when Santa did exist. When your daddy was the only boy you ever kissed. When Disney World was the best place to be. When the only movies you could see were rated G. When your biggest problem was learning to write your name and people didn’t change…and your friends were the same. And every time you were sad or you had a bad day. You could just run to mommy and it would all be okay. I wanna go back to no hurt…and no pain…just laughter. When everyone always lives happily ever after.”

picture of the day

picture of the day (11.10)

 

title: villages trees

photographer: nish