sokat gondolkodtam, hogy irjak vagy sem…es hogyan is irjam…de vegul ugy dontottem, olyan lesz, amivel nem hazudok magamnak…kezdesbol ekezet sem lesz…nincs kedvem hozza, es egyebkent is…nem erdekel, hogy ki es mit gondol errol a temarol…en igy szeretnem csinalni, es igy is fogom.
3 het mulva egy hosszu fejezet vegehez erek, teli sok-sok boldog idovel, sikerekkel, szomoru pillanatokkal es csalodassal, volt benne szemelyes pillanat, de ahogy igy vegig tekintek az elmult 8 evre, igazat kell adjak a barataimnak (mar amennyi maradt), hogy az egyetemnek es a munkamnak eltem…es igen ezert is minden siker es csalodas nagyreszt ehhez kapcsolodik…de lassuk, hogy jutottam oda, hogy megirjam ezt az egeszet.
2004.
soha nem mondtam ki, vegig se gondoltam igazabol, de ha nincs Szőcs Lehel, akkor en ma nem irom ezt a bejegyzest, es soha nem is koszontem meg igazan..ugy hogy most KOSZONOM! Megismertem egy vilagot, ami megfogott es magaval ragadott, olyan emberekre talaltam, akiket tisztelni tudtam azert amit csinalnak, a hozzaallasukat es mindenek mellett egy csapatot lattam, aminek en is a resze lehettem.
2006.
es valahol itt kezdodik az igazi tortenet. uj varos, uj emberek, hihetetlen lelkesedes, egy masik csapat, aki megakarta valtani a vilagot…es a magunk modjan, meg is tettuk. es ugy gondoltuk hogy a lelkesedesunk semmi es senki nem tudja letorni. Az onkentessegbol maximalisan teljesitettunk, legalabbis en ugy gondolom. megismertunk sok uj embert, aki kedves volt velunk, aki segitett nekunk, aki bevezetett egy masik vilagba…amit en mar igaz ismertem valamennyire…de jo volt, izgalmas volt…es elindult valami, belelattunk egy olyan vilagba, ami erdekelt, ami izgalmas volt es vegulis lattuk egy reszet az egyetemen tanultaknak. Buszkek voltunk a munkankra es sok uj igaz baratsagot kotottunk, ami a mai napig megvan es ezert nagyon halas vagyok.
2007-2012
5 ev alatt sok minden tortent, igazabol azt sem tudom honnan kezdjem…lehet nincs is szukseg ra. Olyan vilag volt ez, amiben megtalaltam azt, ami erdekel, amivel foglalkozni szeretnek, es vegulis amivel foglalkozom. Az elejen nem gondoltam, hogy pontosan mi lesz szamomra a legkedvesebb dolog, de lam…meg valamennyire ertek is hozza…es igazabol ez csak most derult ki szamomra par hete, amikor probaltam feedbacket szerezni a munkamra. Igen…nem nagyon voltak face-to-face kiertekelok…igazabol soha nem volt egy rendes kiertekelo, csak egy felszines, altalanos, kozos ertekelo es koszonom. Es en ma este ezen fogok valtoztatni, ha mar megengedhetem magamnak. Ugy gondolom, hogy ennek a csapatnak es nekem is szuksege van arra, hogy tisztan lassa a helyzetet, tudja hogy mit rontott el, hol kell javitani es mi az amit meg kell tartani, mert jo. Szerettem volna en is kapni ilyeneket, de nem jott ossze…mindig csak haterbol, sok sok ido elteltevel derultek ki dolgok. Akkor ezeket igazsagtalansagkent eltem meg, ma mar latom, hogy egyszeruen nem volt fontos.
Az elmult evekben sokat tanultam, minden egyes kaland, amire vallalkoztam megerte. Megerte, mert sok idot toltottem otthon, a csiki kis vilagunkat probaltuk jobba tenni, megismertem az embereket, a gondolkodasukat, a problemaikat, a kulonleges helyzeteket. Megerte, mert volt otthon egy csapat, ami egy egesz megyet magaba foglalt…egy csapat, akire lehetett szamitani, aki egysegkent mukodott…es vegulis 2004-ben itt kezdodott minden:) Sokan voltak es vannak ma is, akik elitelnek azert amit csinalok, beraknak egy fiokba, ahonnan soha nem is fognak kivenni, de most mar nem erdekel…ugy gondolom, hogy ok sokkal inkabb egy dobozban elnek, amit viszont en mar nem akarok kinyitani…nincs ertelme a vitanak. De erdekes modon, sokan kozuluk most velem egyutt ugyanazert a csapatert dolgoznak…bar szamomra sokuk nem hiteles, de lam-lam…az ido mennyi mindent meg tud valtoztatni…
Ennyi ido alatt, legyunk oszintek sok mindent latsz, tapasztalsz…szemely szerint az igazsagtalansagot nehezen viselem, azt hiszem semmit nem viselek nehezebben, mint ezt…es minel jobban beleeled magad, minel tobbet dolgozol, minel jobban akarsz teljesiteni, minel jobban hajt a kozos cel, annal jobban fajnak az apro megjegyzesek, annal jobban bant a tehetetlenseg, es az hogy nem vegezheted a munkad, ahogy szeretned, de nem erdekel, mert van egy csapat akivel akiert dolgozol. Aztan ra kell gyere, hogy senkit nem erdekel, hogy te hogy vegzed a dolgod, csak meg legyen es rendbe legyen, senkit nem erdekel, hogy szukseged van ertekelesre, es mindenki hallgat, mikozben tudja, hogy kihasznaljak a lelkesedeset, a tenniakarasat. En ugy latom, hogy sokan vagyunk ugy, hogy nem azt csinaljuk, amihez a legjobban ertunk, mert egyszeruen nem ugy alakult, es mert nem a kvalitasod alapjan iteltek meg regen…vegulis mindegy…ezen meg tul tesszuk magunk…es vegezzuk a dolgunk…igaz a lelkesed mar nem akkora, de meg mindig ott van az a csapat, aki hihetetlenul jol dolgozik egyutt…mindent megtud oldani, talalekonyak es kiegeszitik egymast. Ezek voltunk mi. Aztan, nem tudom mi oknal fogva, nem is erdekel, es most mar teljesen mindegy is, fokozatosan kulon-kulon csapatba kerultunk, es fokozatosan alabb hagyott a hangulat…neha meg, amikor csak magunkba dolgozunk, akkor van valami abbol a regi hangulatbol…es nem, nem erzem magam hibasnak, es mast sem hibaztatok…ilyen a rendszer…de amikor a baratsagokrol van szo, akkor azert meg fajhat, nem?
Most nem tudom tovabb folytatni, mert szeretnem megtisztelni a csapat munkajat azzal, hogy egy rendes kiertekelot tartunk, ahol beszelhetnek arrol is, hogy mit gondolnak rossznak, es igen ahhoz is hozzaszolhatnak, hogy mi nem mukodott jol a menedzsmenten belul…legalabb egymas kozott legyunk kepesek megbeszelni a dolgokat! De valoszinuleg ez az elso resz is azert szuletett, mert vannak bennem dolgok, amikre nem keritett senki idot es energiat hogy meghallgassa…folyt.kov.
agica over and out
Where Did My Things Go? 